Bevezető

(1900 -as évek)

Az időjárás kedvező volt egy kiadós vadászathoz. A szél enyhén, kellemesen fújdogált megzörgetve a fák leveleit. Nagyokat szippantottam a levegőből, - igaz szükségtelen lett volna, ám én így éreztem magamat teljesnek - s zsákmányomat otthagyva folytattam utamat az ösvényen. A föld a lábam alatt kiszáradt, zavart a helyzet, mivel a felkavarodó por az orromba szállt, eltelítve lég utamat. Sietősre fogtam a dolgot, s vámpír mivoltomnak köszönhető észveszejtő tempóban kezdtem rohanni a házunk felé. Ahogy kiléptem az erdő sűrűéből bátyám előttem termett, s átfogta vállamat, közben mosolygott.

-          Köszöntelek ismét itthon, Alice! - ölelt át mikor beértünk az ajtón. Viszonoztam a gesztusát, és nem kis meglepetésemre még egy csókot is kaptam a jobb arcomra. Testvérem és én csaknem kilenc esztendeje elváltunk egymástól, csak vitt a fejünk, s lábunk, ám most újból rátaláltunk a másikra.

-          Hiányzott az otthon nyugalma. Annyi mindent tudtam meg az emberekről ezen évek során, melyeket külön töltöttünk. Rengeteget tudnék regélni a bálokról, kastélyokról, s arról, amit nemrég észleltem, az emberi fölényességről, nagyravágyásról! - mondtam testvéremnek, miközben felsétáltunk a korhadó grádics legtetejére, ahonnan a szobánk ajtaja nyílott. - Ha elhinnéd miket tapasztaltam! Csak azért, mert így nézek ki, ahogy kinézek már három udvarlóm is akadt. Méghozzá hercegek! Trónörökösök, Edward! Mind azt hiszi, megkaphat feleségül, hisz' nekem a pénzük számít, de mindahányan tévednek! - estem kétségbe - Mond meg nekem, miért ilyen felszínesek mind?

      Gondolkodón lehajtotta fejét, s nem is emelte vissza a tekintetét rám, míg meg nem szólalt. - Alice, húgocskám, annak az egynek, kinek egyszer a jegyese és asszonya leszel, nem lesz felszínes, együgyű! Pont hozzád illő lesz! Ne bánkódj, mert egyszer mindenkit utolér a szerelem! Van rá egy - elég hosszú - életünk, hogy megtaláljuk a tökéletes társat!

(2010 - Washington, Forks)

A tegnapi vásárlókörúton beszerzett darabokat - egy feszülős bézs színű toppot, s egy combközépig érő fekete, oldalt fölhasított szoknyát - vettem fel, valamint egy szintén bézs magas sarkú szandált. Kiegészítőnek egy gyönyörű nyakláncot választottam, melyet még Jaspertől kaptam úgy tizenhét évvel ezelőtt. Imádtam a kis csecsebecsét, csaknem úgy, mint a fehérarany karkötő, s fülbevaló szettet. Családom kizárólag nekem csináltatta a darabokat. Felvittem egy kis rúzst a számra, enyhén füstösre pingáltam a szemhéjam, s amint befejeztem a munkálatot letáncoltam a földszintre szerelmem ölelő karjaiba.

-          Káprázatosan festesz! - suttogta fülembe. Arcon csókolt, megfogta a kezemet, és kivezetett a házból. Edward már tűkön ülve várakozott, Rose a visszapillantó tükörbe nézegette magát, Emmett meg... Hát, Emmett volt.

Jasper és én beszálltunk az autóba, Emmett –el egyből egymásnak estek. Figyeltem mi lesz a vége a szurkálódásnak, és nem kellett csalódnom, Emmett szokáshoz hűen viselkedett. Tenyereit két fülére tapasztotta, kiöltötte a nyelvét és folyamatosan azt hangoztatta: - Nem hallom ám Jazz! Nem hallom ám! - Nem bírtam ki, nevetnem kellett. Muszáj volt. Olyan gyerekesen viselkedett "idősebbik bátyám", hogy szinte belefeküdtem az ölükbe a kacagástól. Edward durcázott, így erősen koncentrált az útra, kizárva minket.

Pár percen belül már meg is érkeztünk. Kiszálltunk az autóból és külön utakra indultunk. Jazz, Rose és én a biológia terem irányába, míg Edward és Emmett az ebédlő felé. Rosalie folyamatosan azon agyalt, hogy miként állhatna bosszút férjén, s percenként újabb ötlete támadt, amelyet gondosan, szálakra bontva tervezgetett, mire kieszelte a végleges megoldást. Meg kell mondanom, nekem is imponált ezzel, mert Rose -ból nem néztem volna ki ilyen furfangosságot… Sokatmondón rámosolyogtam, válaszul ő is csak somolygott.

Beértünk az osztályterembe, s meglepődve állapítottam meg, hogy a megszokott helyünket egy idegen srác foglalta el. Nyomtam egy puszit Jasper arcára, s a fiú mellé táncoltam.